2011. július 29-én immár kilencedik (számomra ötödik) alkalommal kezdődött a Ferences Ifjúsági Zarándoklat. Idén is több tíz fiatal (pontosan 105 – szerk. megjegyzése) gyűltünk össze, hogy együtt zarándokoljunk (természetesen gyalogosan) Csíksomlyóig. Számomra az idei zarándoklat több szempontból is különösen tetszett. Nagyon tetszett a zarándoklat témája (erről nemsokára írok bővebben), az idei póló – és az időjárás is, bár ezzel valószínűleg nem mindenki ért velem egyet, hiszen sokan vágyakoztak a napsütés és a meleg után. Ugyanis szinte végig felhős, gyakran hűvös és szeles is volt az idő, de esni alig esett, a sátrak sem voltak reggel vizesek, az esőkabátokat is szinte csak ijesztgetésképp vettük fel néha, s ennek köszönhetően természetesen melegünk sem volt soha, nem izzadtunk, és nem égtünk le.

„Indulj és menj, hirdesd szavam,
népemhez küldelek én!
Tövis és gaz, vér és panasz,
meddig hallgassam még én?”

       Az idei ferences biciklitúránk mottója Indulj én menj! volt. Elindultunk, és csak mentünk, tekertünk, bicikliztünk, haladtunk, néhol gyalogoltunk, másztunk, taszítottuk a kerékpárokat. Dávidok és Dávidocskák lettünk külön és együtt is.