FERences Ifjúsági ZArándoklat idén tizedszerre is.
Egy hosszú út után végre megérkeztünk Zetelakára. Összegyűlve részt vettünk az első közös szentmisénken, megvacsoráztunk. Már első este megmutatkozott, hogy igen bátor társaság vagyunk: sokan a csillagfényes ég alatt hajtottuk le a fejünket. Eljött a hétfő reggel, mely az utunk kezdetét jelentette. Jöttek a dombok, hegyek, és mi kitartóan követtük Szabolcs testvért. Volt olyan nap, amikor hét ágra sütött a nap, és volt, hogy jégeső esett. Ha kisebb balesetek értek, megtapasztalhattuk, mennyire jó a csapatszellem, kaptuk a jobbnál jobb ötleteket, segítséget. S amikor végre megpihentünk, felbukkantak a hátizsákok mélyéről a rágcsálnivaló falatok Haj, be jó volt! Ami viszont még nagyobb élmény volt, hogy 10 lépésben megismerkedhettünk Szent Ferenccel. Vezérgondolatokat hallhattunk életének fő eseményeiről, amin később elmélkedtünk. Csendben pörögtek gondolataink a kobakunkban, miközben csodaszép helyeken gyalogoltunk. Később viszont ment a locsi-fecsi, ismerkedés, régi barátságok frissítése. Egy hosszú nap végén közösen adtunk hálát az Úrnak a szentmise áldozatban. Esténkét alig vártuk, hogy készen álljanak a sátrak. Ám a jó időt kihasználtuk: tűz mellett énekeltünk, míg eljött a szundi ideje. Háromnapi gyaloglás után a Csíksomlyói Kegytemplomban megköszönhettük a Szűzanyának a sok jót, amit kaptunk. Csíksomlyón volt lehetőségünk még a csapatépítésre: kiscsoportos beszélgetésre, métázásra, játékokra, elmélkedésre, közös imádságra.